KÉPGALÉRIA

A Macropolis épületegyüttese Miskolc szívében, az egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjának közelében helyezkedik el. A forgalmi adottságok, a terület fekvése, és a település szövet erős kölcsönhatásban állnak ezen a területen és az ebből adódó feszültség ezen a helyen csúcsosodik ki. Ez volt az ami determinálta a telepítést, és ami indokolta, hogy részben a szabályozási tervben meghatározott beépítés karakterét módosítva, egy annál előremutatóbb megoldás születhessen.

A hely adottságait legjobban a légifelvételről lehet leolvasni. Erre ránézve válik leginkább érthetővé a választott beépítési-térbeli struktúra.

A telek az északi tehermenetesítő út torkolatában a 26-os főút elágazásánál helyezkedik el. (Szerencsére a 26-os főút forgalma az utóbbi években, a keleti elkerülő utak kiépítésével csillapodott, így a terület terhelése és csökkent.) A tervezés idején 3 oldalról ilyen nagyforgalmú utak határolták. Egyedül az északi oldalról védte egy keretes beépítésű tömb, és a közöttük elhelyezkedő lakóutca. A környezet azonban sokkal sokszínűbb képet mutat. Az elmúlt 50-100 év teljes építészeti lenyomata leolvasható a képekről. A tetem vár klasszikus kertes beépítése mellett jól láthatóak a paneles lakóépületek több generációjának telepítései ,a Búzatér és a piac karakter nélküli területe, és a Pláza monolit épülettömbje.

Paradox, hogy a szabályozási terv a területre, egy a kapcsolódó telepítéshez hasonlóan, ám a terület helyezetéből adódóan már túlméretezett „szocreál” keretessé váló elrendezést jelölt. Azonban kicsit körbetekintve érezhető, hogy egy ilyen átmeneti helyzetben lévő és ilyen környezeti adottságokkal rendelkező épületnél ez nem biztos, hogy a legmegfelelőbb kialakítás.

A tehermentesítő út óriási forgalmát egy több szint magas katlanba zártuk volna, ami zajterhelésében élhetetlenné tette volna a legnagyobb szabad homlokzati felületet. Ha azonban ezt kivédendő egy a szemközti „humanizált panel” (sic!) megoldását idéző az utca felé függőfolyósóval néző elrendezést választunk, úgy rosszul tájolt, kellemetlen főhomlokzattal bíró épületegyüttest kaptunk volna.  Döntésünknél talán ez volt a legfontosabb érv. A keretes beépítést nem teljesen elvetve, az alsó két szinten visszaidézve a főutak felől létrejött a zárt utcakép, amelyben üzletek, vendéglátás, szolgáltatások és egy wellness egység kapott helyet, melyek mögött rejtve az épület kiszolgálását, és feltöltését biztosító nagyméretű 2 szintes teremgarázs is megtalálható.  A keretes „podeszt” tetején azonban egy sokkal differenciáltabb beépítés jöhetett létre, amely megoldást nyújtott mind a környezet telepítési sokszínűségének feloldására, mind pedig a használati érték növelésére.

A legyezőszerű beépítés egyszerre reagál a 70-es évek toronyházainak ritmusára, és idézi vissza a keretes beépítések jellegét. (A 4 épületszárny alacsonyabb összekötő nyaktagokkal 2 U alakú beépítést rejt magában, ami csak a déli oldalról nyitott.) A megfelelően tájolt épületszárnyak között viszont átszellőzetett lakóudvarok jönnek létre, melyek az alépítmény miatti helyzetükből adódóan mégis meg tudták őrizni intimitásukat. Az elrendezés további differenciálásokra is lehetőséget adott.

Az épületek déli végeit, melyek szinte a tehermentesítő út fölé nyúlnak irodaszárnyakkal zártuk le. A magas technikai és építészeti minőségi szintű lezárás egyrészt a lakó funkciók számára megfizethetetlen kialakítást magas fényvédettségű, zárt, mesterséges szellőztetésű térsorok létrejöttét tette szükségessé, másrészt látványos megoldás az épület főhomlokzatának számító déli irányból. Fontos megjegyezni, hogy a tömegében felszabdalt beépítés városképileg is kedvezőbb hatású, mint ha egy azonos léptékű teljesen zárt beépítés jött volna létre.

Az épületszárnyak magassági játéka is ennek a differenciálásnak az eredménye. A belső épületszárnyak védelmének érdekében a forgalmasabb utak felöl magasabb épületek kerültek elhelyezésre, melyek alsó szintjein szintén iroda funkciók találhatók. Az így kialakult magasabb épületrészek a városunkban egyfajta városkapuként jelennek meg.