Miskolc, Városháza komplex rekonstrukciója

KÉPGALÉRIA

Építészeti koncepció

Mind Magyarországon, mind Európában, de szerte a világon a városházák az adott város építészetileg maghatározó, karakterisztikus építményei, a városi demokrácia legfontosabb szimbólumai. Miskolcon nem ilyen szerencsés a helyzet. Míg a pénzpaloták, egyházi és kulturális létesítmények, és a Megyeháza az építészet eszközeivel is kifejezik kitüntetett szerepüket a városban, addig a Városháza egy szervetlenül fejlődött épületegyüttes, mely elsősorban funkcionál, de azt a szimbolikus szerepet,melyet ki kellene, hogy fejezzen, sajnos semmilyen értelemben nem tölti be.
Az ide érkező hazai vagy külföldi vendégeknek, üzletembereknek ez a város „előszobája”. Az itt szerzett első benyomások döntőek a város megítélése szempontjából. A feladat tehát adott. új várost építünk együtt, melynek legfontosabb feladata a városi főtér kiépítése és annak tengelyében – az Avasi templommal átellenben a
városháza új szárnyának (bejáratának – tornyának – belső rendjének) megépítésére.
Javaslatunk:
Egy szervetlenül fejlődött labirintus helyett egy áttekinthető központi csarnoktérre felfűzött városháza.
Gazdaságossági és üzemeltetési megfontolásból a több helyen lévő önkormányzati funkciók egy épületben történő elhelyezése.
A megújuló város új Városházája a leendő főtér tengelyében (mint az Avas szálló az Erzsébet téren) annak szervező, rendszerező épületegyütteseként, indukálná e főtér
mielőbbi kialakítását.
A cél, hogy Miskolc Városháza ne a Megyeházával szembeni „kistestvér” építészetileg alárendeltebb szerepét töltse be, hanem az új főtér és a Széchenyi utca
kapcsolódásánál épített új torony-jelnél induló agóra-csarnokra szerveződve, a városházi épületek (eddig csak kapualjakon át elérhető) együttese áttekinthető,
építészetileg is meghatározó, karakterisztikus-szimbolikus eleme lehessen a városnak.

ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI ADALÉKOK

A miskolci városháza (Városház tér 8-10-12.)

Az Erzsébet tér kialakulásában, majd tervszerű kiépítésében meghatározó volt az avasi templom látványa. Csak úgy lehetett építkezni, hogy annak központi része, szervező eleme a templom maradjon. Hasonlóan érzékelhető a Városház tér esetében is: a városháza, illetve a megyeháza meghatározza a tér jellegét, hangulatát.

Minden forrás arról tanúskodik, hogy a városháza mindig mai helyén, a jelenleg Városház tér 8-as számmal jelzett telken állott. Az egyszerű, szegényes berendezésű építmény (az 1600-as évek közepétől nyomon követhetően) a „városi uradalmi építmények” központja is volt. Vele szemben, a későbbi megyeháza telkén volt még egy nagyobb épület. Ezt vendégeinek elszállásolására 1694-ben kapta királyi adományként településünk. Ettől a kúriától nyugatra, a mai Városház tér 5. számú telken azonosíthatóan a város mészárszéke és korcsmája helyezkedett el. Ezek jelentették az uradalom mezővárosi központját.

A mai városháza elődjét 1762. június 5-én kezdték el építeni, s 1763-ra már elkészült. Az építmény méreteit, jellemző vonásait, belső tér kialakítását sajnos nem örökítették meg értékelhető leírások. Eredeti formájában 80 évig állott fenn. 1843-ban a várost ért földrengés, majd az ezt követő tűzvész annyira megrongálta, hogy csaknem használhatatlanná vált. Újjáalakítása után még 1870-ig adott helyet a tanács embereinek. 1868. november 5-én Losonczi Farkas Károly főbíró, majd polgármester elnöklése alatt született határozat a város „új kisded közházának, a közügyek és szolgálat érdekében is már mellőzhetetlenné vált, ki- illetőleg felépítésére.”

1870. március 26-án került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Ekkor egy üvegből készült hengerben elhelyezték a városháza építéséről szóló közgyűlési határozatot, amelyet a testület 102 tagjának aláírása zárt le. A város polgárai „privát adakozásból” arany, ezüst és rézpénzeket tehettek a tégelybe, s így küldték üzenetüket azoknak, akik a következő épületet emelik majd ezen a telken.

Az építkezés Czakó Lajos városi főmérnök felügyelete alatt Klein Ede építőmester irányításával meglehetősen gyorsan haladt. Már a földszinti ablakoknál tartottak, amikor kiderült, hogy az új városháza ablakai – természetesen megengedhetetlenül – kisebbek, mint a környező házak ablakai, s ezért megszületett a döntés, hogy azokat 6 hüvelykkel nagyobbra kell szabni. A második emelet felhúzása után elfogyott a város pénze, a berendezésekre pedig egyáltalán nem futotta. A főbíró sajátos megoldást választott: Miskolc város hölgyeihez fordult. Eszerint ,,a minden jóra és nemesre fogékony nők áldozatkészsége hivatik fel, hogy kézimunkát, apró csecsebecsét, műtárgyakat adjanak össze egy tárgysorsjátékra, amelynek jövedelméből a belső berendezést elkészíthessék.” A sorsolási játék,, majd az ezt követő bál bevétele valóban elégnek bizonyult a munkálatok befejezésére, s így 1871. január 16-án megtörténhetett „Szab. Miskolcz Város Újonnan épített Házának a közhasználat számára történő átadása.” Végtére is alig kilenc hónap alatt épült fel a ma álló épületkomplexum első egysége, a Városház tér 8. számmal jelzett épület.

Mint Miskolc város tulajdonát képező házak, a 8-10-12. számmal jelzett épületek összekapcsolódnak a köztudatban, s a városháza épületegyüttesét jelentik. A sarki, 12. számmal jelzett épület városi bérháznak készült, s mint ilyen lett meghatározó szereplője a térnek. Többször felvetődött, hogy a városháza alakítson itt ki hivatalokat, de azzal vetették el, hogy „a terv határozottan halva született”. S bár hasznosítása az utóbbi évtizedekben sokféle volt, végül is városi hivatalok működtek és működnek benne. Sokféle funkciója közül említjük meg, hogy volt itt városi rendőrség, rövid ideig dohánytőzsde, többször is helyt adott katonai parancsnokságoknak (mint ahogy emlékeztető tábla is tanúsítja), s 1919-1944 között itt működött az Eperjesről idetelepített Jogakadémia is. (Működésére szintén emléktáblák hívják fel a figyelmet.)
Képeink tanulsága szerint az elmúlt több, mint fél évszázadban sem ez, sem pedig a másik két épület nem mutatja a lényeges változás külső jeleit.

A megyeháza és környéke (Városház tér 1.)

A Városház tér 8. szám alatt az 1871-ben tadott városháza, a 10. szám alatt egy földszintes korcsmaépület állt, s egykor így „zavarta” a rálátást a megyeházára. A mai 12. számmal jelzett telek a múlt század nyolcvanas éveiben a tér felé nyitott, a főutca felé pedig léckerítéssel van lezárva. Még ekkor nem gyanítható, hogy néhány év múlva itt épül fel egy – külső képében máig változatlan – bérház. Az 1991 áprilisában készült másik képünkön alig érzékelhető a több, mint évszázadnyi
„korkülönbség”. Pedig ennyi idő alatt főleg a vármegye építési és átalakítási munkálatai kötetnyi leírással gazdagították ismereteinket. A levéltár munkatársai ezeket 1982-ben meg is jelentették. A képen látható másik, földszintes ház története is érdekes. Ezen, s a szemközti épületen is látszik a„boton kilógó szalmacsutak”. Így jelölték a csapra ütött, frissen csapolt sört. A söröző (helyén napjainkban édesség és kávé üzlet van) mellette a„Török Szultán”-hoz címzett kávéház működött. A kávéház előtt (néhány évvel későbbi képen láthatóan) vasoszlopon elhelyezett tábla hirdeti, hogy itt van a „VÁROSHÁZTÉR”
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1994

Ózd, Polgármesteri hivatal bővítése

KÉPGALÉRIA

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ
(részlet az engedélyezési terv műszaki leírásából)
Minden város arculatát középületei jelentős módon alakítják, formálják. A középületek sorából: kórház, Posta,Művelődési ház, áruházak, stb. kiemelkednek jelképes erejüknél fogva a templomok és a városháza. Ez különösen igaz Ózdra is, ahol a középületek sora (volt tanácsháza, áruház, volt kollégium stb.) egy lineális tengelyre szerveződve F+1,F+2 szintmagasságokkal szerényen meghúzódnak a 10 emeletes panelházak árnyékában. Pályázati javaslatunkkal ezt a szimbolikus tartalmat igyekeztünk építészeti nyelvre lefordítani, formába önteni.

Az OTP funkciója a geometrikus jellegű elmozdulásaival a városháza épületéhez képest jelzi annak elkülönülő funkcióját és egyben kihangsúlyozza azt.
Ózd városa az elmúlt években jelentős építészeti minőséget képviselő új középületekkel gazdagodott: kórházrekonstrukció, görög katolikus templom. Bízunk benne, hogy az új városháza épületegyüttese ezt a magasra tett építészeti mércét továbberősíti mind a városlakók, mind a város vendégeinek megelégedésére.

Általános leírás

A tervezési megbízás programja szerinti helyiségek elhelyezésének rövid leírása:

Közlekedés:
A régi és az új épületeket összekötő területen új, nagyobb forgalomhoz is megfelelő légterű aulából induló, a liftet körülölelő, nyitott háromkarú lépcső biztosít kapcsolatot a földszinti bejárattól a tárgyalószintig. A lift-közlekedő kapcsolattal nem csak az igazgatási területek közvetlen megközelítését, hanem a mozgáskorlátozottak ügyintézési lehetőségét is megteremthetjük.

Földszint:
Az új nagy légterű aulatér, és a hozzá vezető park kertészeti kialakítása, díszburkolata, megvilágítása lehetőséget ad egy méltóbb bejárat kialakítására, tehermentesítve a meglévő, megmaradó ügyfélforgalmi bejáratot is. Az új épület földszintje ad teret az OTP bank számára is, közvetlen utcai megközelítéssel, a városháza felől is elérhetően, de attól jól elkülöníthető területen.

I. emelet:
Az új területeken a pályázati követelményeknek, és az azt követő többszörös Megbízói egyeztetéseknek megfelelően alakítottuk ki az irodákat, a kiszolgáló helyiségeket, megadva a polgármesteri és a jegyzői hivatali terület önállóságát. Az épület reprezentatív déli oldalán a fő közlekedési bejárattól kissé távolabb helyeztük el a polgármesteri irodákat és tárgyalót.

II. emelet:
Ezen a szinten az általános tereknél magasabb légterű két kisebb (különböző méretű) tárgyalót, és egy nagyobb előadótermet terveztünk, oly módon hogy a nagyterem önmagában is osztható tér-együttest alkothasson. A vizescsoport és a teakonyha az alábbi szinttel megegyezően itt is helyet kapott.

Miskolci Egyetem főbejárata

KÉPGALÉRIA

„Az új előadók létesítésének beruházási programpontjához kapcsolódóan valósult meg az egyetem főbejáratának és a kapcsolódó aulatérnek az átalakítása. A korábbi főbejárat és előtér a megnövekedett hallgatói létszámból adódó igényeket már nem volt képes kielégíteni. (mind a főbejárat, mind pedig az aulaelőtér már évek óta szűknek bizonyult a diplomaavató
ünnepségek és egyes nagy rendezvények esetenként több ezer fős létszámához.) a korszerűsítés emellett azért sem volt tovább halasztható, mivel a korábbi lapostetős megoldás nagyobb esőzések idején örökös problémát jelentett. Az új impozáns főbejárat az észak-magyarországi régió meghatározó felsőoktatási és kutatási központjához méltó külsőt kölcsönöz a Miskolci Egyetemnek.

Dr. Tisza Miklós fejlesztési rektorhelyettes

A Miskolci Egyetem (mely az 50.-es években Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemként létesült az elmúlt 10-15 évben alapvető változásokon, fejlődésen ment keresztül. Ez elsősorban az oktatási struktúra átalakulását, és sokszínűbbé válását jelenti, melyet a társadalomban, és a gazdaságban végbement változások is indukáltak. A hallgatói létszám mintegy két és félszeresére nőtt, és módosult a „hallgatóság strukturális összetétele”, elsősorban az oktatás humán karakterének erősödésével. A fentiekben leírt alapvető változások az oktatás térbeli feltételeinek rekonstrukcióját és fejlesztését elodázhatatlanná tették.

Az oktatási szárnyak rekonstrukciója -az új előadók és a könyvtárbővítés- mellett az egyetemi főbejárat építésének megoldása építészetileg is kikerülhetetlenné vált. Az alapvető problémát az jelenti, hogy az 50.-es, 60.-as években főbejárat egyáltalán nem épült, bár az egyetem fejlesztésének neves főépítészének (Janáky István) mintegy féltucat fejlesztési alternatívájának mindegyike más-más megoldásban ugyan, de tartalmazta a főbejárati épület kialakítását. A jelenlegi főbejáratként működő, az A4 és a B1 épületeket összekötő földszintes közlekedő „nyaktagként” épült. Funkcionális, forgalmi, és építészeti szerepe a 80.-as évek második felében megépülő jogi kar és egyetemi aula által (melyek közvetlenül kapcsolódnak ezen összekötő nyaktaghoz) került „főbejárat szituációba” A közlekedő nyaktag sem alapterületileg, sem nyomott belmagasságával nem volt képes a többszörösére nőtt belső forgalmat ellátni. Funkcionális zavarok, forgalmi torlódások, „levegőtlenség” -egyszóval térhiány jellemzi. Az építészeti megjelenése méltatlan volt funkciójához és az egész Miskolci Egyetemhez.

A bővítés úgy alapterületben, mint légterében a meglévő előcsarnokot több mint duplájára növeli, lehetőséget adva a hallgatók mindennapi átközlekedésén túl a rendezvények nagyobb létszámú forgalmának is. A kétoldali bejárati lépcsősor között az előcsarnok üvegezett felületű padlózata kinyúlik a téren húzódó díszmedence fölé. Javaslatunkkal a parképítés során a főbejárati épülettömbhöz vezető gyalogos sétány indítását adjuk meg, a Miskolci Egyetemhez méltó megfogalmazással.

A jelenlegi előcsarnok átépítésekor számolunk azzal a lehetőséggel is, hogy az előcsarnokhoz kapcsolódó rendezvénytér- aula későbbi felújítása során a két tér egybenyitásával jelentősen megnövelhető legyen egy-egy rendezvény közönséglétszáma. E két tér, az előcsarnok és az aula kapcsolata már a belépéskor is meghatározó, átfogó tér-élménnyé válva adhatna méltó, egyetemi minőségű bejárati egységet a fejlődő Miskolci Egyetemvárosnak.

Viszlai József építész vezetőtervező