Szikszó, Római katolikus templom

KÉPGALÉRIA

Szikszó város új Római Katholikus templomát Seregély István Érsek Úr 2002 decemberében felszentelte.
„Hála támogatóink önzetlen segítségének és az isteni Gondviselés akaratának, elkészült az új templom, mely elődjéhez hasonlóan, ezután is a Szentháromság oltalmába ajánlunk.”

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ
A templom mindig fontos jel volt, és ma is az kell hogy legyen mind a város, mind a faluképekben, sőt a hagyományos építészeti kialakításokkal elsődleges látványelem.
Hibás építészeti megközelítés, hogy a templom építészetileg a meglévő szomszédos (vegyes építészeti minőségű) környezetébe illeszkedjen. A templom és tornya hívó jel kell legyen, ennek megfelelő építészeti és dimenzionális kialakítással. Nem elsősorban gazdasági megfontolások, mindinkább a hagyománytisztelet szándékától vezéreltetve a régi templomtorony megmentését és felújítását elsődleges feladatként kezeltük.
A megőrzött templomtorony és az új templom a most kialakuló Szikszói főtér meghatározó és hangsúlyos eleme kíván lenni, csakúgy mint a téren található jelentősebb középületek. A templom előtt kiépítendő dísztér térburkolatában a meglévő elbontásra kerülő régi templom „lenyomatát” kívántuk megjeleníteni, melynek szimbolikus tartalmán túl így a szabadtéri misézésnek is méltó feltételeket tudunk biztosítani.

A megépült új templom jelentős tömege megkívánja a mellette megmaradó öreg harangtorony léptékének növelését, mely még az eredeti kisméretű templomhoz igazodott. Az új harangtorony építésével nem kívántuk a meglévő harangtorony építményét sem szerkezetileg, sem kialakításában megsérteni. A tervezett új torony a
meglévő mögé és fölé épülve mintegy védelmezve öleli körül az öreg torony épületét.

Ezzel a város több mint 100 éves templomépítő akarata vált valóra. Az egykori feltöltött várárokra épült öreg templom már építésekor a rossz alapozási viszonyok miatt mindig is magán hordozta az ideiglenes-szükségszerű jelleget.
Az öreg templom – az alapozási viszonyok és a felhasznált építőanyagok (vályogtégla-tégla vegyes falazat) párkánymagassága gyakorlatilag egy családiház párkánymagasságát nem haladhatta meg. Ennek következtében a viszonylag nagy alapterületű, latin-kereszt alaprajzú templomtér „nyomott belmagassága” templomhoz méltatlan térarányú volt. Az öreg templom öreg tornyának párkánya hasonló műszaki okok miatt is alig haladja meg a 17 métert. Az új templom felépítésével a torony párkánya gyakorlatilag egymagasságú az új templom párkánymagasságával. Ez nemcsak építészeti, városépítészeti, de liturgikus szempontból is anakronisztikussá vált. Az új templomtorony megépítése a fentebb részletezettek miatt elkerülhetetlenné vált. Mintegy féltucatnyi építészeti alternatíva kidolgozása után a terveken szereplő torony-öregtorony építészeti együttesét mind az Egri Érsekséggel, mind az Egyháztanáccsal egyeztettük.

Miskolci Galéria

KÉPGALÉRIA

MÚLT ÉS JELEN A MISKOLCI GALÉRIÁBAN

Jó néhány éve már, hogy számomra a hazai építészeti élet egyik legsúlyosabb problémájának az alkalmazkodás kérdésköre tűnik. Ember legyen a talpán, aki képes eldönteni, hogy a kurázsi nem elegendő-e, vagy a több évszázadra visszatekintő gyökerek bizonyulnak minden más egyéb megfontolásnál erősebbnek, a tény azonban az, hogy a hazai városok építészeti
hagyományai erőteljesen nyomják rá bélyegüket az építészeti tervezés folyamatára. Egy bizo-nyos: teljesen más megítélés alá esik a historizáló közegbe illeszkedő, a kor jellemző karakterjegyeit felvonultató, újjáíró épület, mint az úrhatnám polgárság jólétét, pillanatnyi státusát kifejezni hivatott bábos- korlátos- tornyos, téglából rakott megnyilatkozás.
Megnyugtató dolog tapasztalni, hogy az utóbbi két-három évben inkább a tiszteletre méltó példaként is értékelhető alkalmazkodási vágy tűnik meghatározónak, a szűz telkekre épülő, épphogy csak feltört földeket benépesítő házak sokkal inkább az egyéni hangvételről, a kényelmi és esztétikai szempontokat egyaránt figyelembe vevő építészeti megnyilatkozásokról szólnak. S bár a felületes szemlélő úgy hihetné, hogy a historizáló környezet determináló hatása az eklektika jegyében épült Budapesten a legerősebb, a történelmi gyökerek meghatározó volta azonban a nagy múltú vidéki városokban is kimutatható.
Ez alól az építészetileg hihetetlenül változatos képet mutató Miskolc sem kivétel. Ez az a város, melynek történelmi városmagját barokk, klasszicista és eklektikus házacskák alkotják – többnyire a ma már megszokott „bugyi- színekben”, rózsaszínben és világos-kékben felújítva – a hatvanas-hetvenes évek pengeéles, dobozokba és torony-házakba kényszerült szocreál, illetve lakótelep-építészetével vegyülve. S bár hasonló helyzetben Sir Norman Foster minden teketória nélkül telepíthetett fényesen csillogó, rigorózus üveg-acél dobozt a nimes-i, XII. századra datálható, korinthoszi oszloprenddel, timpanonnal csábító Maison Carrée-templom mellé, I. M. Pei pedig üvegpiramisokkal lephette meg a párizsi Louvre közönségét, a hazai közvélemény a kompromisszumok mentén alakított megoldásokat még mindig jobban szereti.
Az építészeti alkalmazkodókészség egyik szép és dicséretes példája a Miskolci Galéria épülete. A Viszlai József jegyezte projekt a belváros szívében, a középkori főutcában várja a látogatókat, rögtön az úgynevezett Sötétkapu szomszédságában. Az épületegyüttes akár az érzékeny architekturális gondolkodásmód iskolapéldája is lehetne. A Széchenyi utca felé eső főhomlokzat a hajdani viszonyok rekonstruálásával visszanyerte az ötvenes években jelentősen megtépázott összképét, nem utol-sósorban egy korabeli adóösszeírás raj-zos mellékletének köszönhetően.
A Rákóczinak egykoron szállást adó, a XVII. századra datálható Dőry-kúria Miskolc első emeletes háza, s egyben a legöregebb műemlék. A Széchenyi utca – azaz a sétálóutca – felé néző homlokzat a felújításnak köszönhetően ismét fehér falfelületekkel, kosárboltöves dalmát kapukkal s korabeli gyámkövekkel hívja fel magára a figyelmet – jobban mondva simul szerényen az összképbe. A fedélszerkezet elbontása, illetve a tetőgerinc megemelése szinte visszahozta a korabeli arányokat csakúgy, mint a föld-szinti üzletek éjkék alapon festett aranycsillagos mennyezet-festései. Az udvarba belépve,merőben új kép fogad – hatal-mas üvegfelületekkel, hófehér oszloprendekkel tagolt, lapos, modernista épület került a műemlék
ház mögé, amelynek egyetlen hangsúlyos eleme a szinte hívogató, elforgatott bejárati traktus.
A szigorú épület minden illeszkedést kerülve valódi kontrasztot képez a homloképülettel, felerősítve és kiemelve annak műemlék voltát. Régi és új épületszárny mégis szimbiózisban él egymással, hiszen a két ház alkotta kiállítótér körbejárható. A minimalista kiállítási installáció és az egyszerűen megoldott, a festményeket kiemelő perem-világítási megoldás szintén
Viszlait dicséri csakúgy, mint a ga-lérián elhelyezett, láttatott rá-csos szerkezettel kialakított Kondor Béla-emlékkápolna. A pincében hamarosan megnyíló kocsma boltozatos mennyezete pedig fiatal festőknek is teret adott, ha- csak egy-egy falfestés erejéig is, tehetségük megmuta-tására.
A főkapu felé eső homlokzat szintén szigorú, geometrizáló kontúrokkal megírt képet mutat, a mértaniasságot azonban világoskékre színezett párkányzat és szoborfülkék sora enyhíti, bebizonyítva, hogy lehet egy épületen belül illeszkedni is, meg nem is, megtalálni az egyéni építészeti eszközöket, s mégis idomulni az azokat befogadó környezethez. A kényes egyensúly, hosszas, majdhogynem egy évtizedes munkával megteremtődött tehát, most már minden a miskolci közönségen múlik. Hogy hogyan fogadják az épületet és a kultúra hangjait, a kiállításokat, a belső udvaron rendezett koncerteket a bevásárlóközpontokkal tűzdelt lét útvesztőin.

Lovas Cecília
Az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja
2000.szeptember.13.