KÉPGALÉRIA

„Az új előadók létesítésének beruházási programpontjához kapcsolódóan valósult meg az egyetem főbejáratának és a kapcsolódó aulatérnek az átalakítása. A korábbi főbejárat és előtér a megnövekedett hallgatói létszámból adódó igényeket már nem volt képes kielégíteni. (mind a főbejárat, mind pedig az aulaelőtér már évek óta szűknek bizonyult a diplomaavató
ünnepségek és egyes nagy rendezvények esetenként több ezer fős létszámához.) a korszerűsítés emellett azért sem volt tovább halasztható, mivel a korábbi lapostetős megoldás nagyobb esőzések idején örökös problémát jelentett. Az új impozáns főbejárat az észak-magyarországi régió meghatározó felsőoktatási és kutatási központjához méltó külsőt kölcsönöz a Miskolci Egyetemnek.

Dr. Tisza Miklós fejlesztési rektorhelyettes

A Miskolci Egyetem (mely az 50.-es években Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemként létesült az elmúlt 10-15 évben alapvető változásokon, fejlődésen ment keresztül. Ez elsősorban az oktatási struktúra átalakulását, és sokszínűbbé válását jelenti, melyet a társadalomban, és a gazdaságban végbement változások is indukáltak. A hallgatói létszám mintegy két és félszeresére nőtt, és módosult a „hallgatóság strukturális összetétele”, elsősorban az oktatás humán karakterének erősödésével. A fentiekben leírt alapvető változások az oktatás térbeli feltételeinek rekonstrukcióját és fejlesztését elodázhatatlanná tették.

Az oktatási szárnyak rekonstrukciója -az új előadók és a könyvtárbővítés- mellett az egyetemi főbejárat építésének megoldása építészetileg is kikerülhetetlenné vált. Az alapvető problémát az jelenti, hogy az 50.-es, 60.-as években főbejárat egyáltalán nem épült, bár az egyetem fejlesztésének neves főépítészének (Janáky István) mintegy féltucat fejlesztési alternatívájának mindegyike más-más megoldásban ugyan, de tartalmazta a főbejárati épület kialakítását. A jelenlegi főbejáratként működő, az A4 és a B1 épületeket összekötő földszintes közlekedő „nyaktagként” épült. Funkcionális, forgalmi, és építészeti szerepe a 80.-as évek második felében megépülő jogi kar és egyetemi aula által (melyek közvetlenül kapcsolódnak ezen összekötő nyaktaghoz) került „főbejárat szituációba” A közlekedő nyaktag sem alapterületileg, sem nyomott belmagasságával nem volt képes a többszörösére nőtt belső forgalmat ellátni. Funkcionális zavarok, forgalmi torlódások, „levegőtlenség” -egyszóval térhiány jellemzi. Az építészeti megjelenése méltatlan volt funkciójához és az egész Miskolci Egyetemhez.

A bővítés úgy alapterületben, mint légterében a meglévő előcsarnokot több mint duplájára növeli, lehetőséget adva a hallgatók mindennapi átközlekedésén túl a rendezvények nagyobb létszámú forgalmának is. A kétoldali bejárati lépcsősor között az előcsarnok üvegezett felületű padlózata kinyúlik a téren húzódó díszmedence fölé. Javaslatunkkal a parképítés során a főbejárati épülettömbhöz vezető gyalogos sétány indítását adjuk meg, a Miskolci Egyetemhez méltó megfogalmazással.

A jelenlegi előcsarnok átépítésekor számolunk azzal a lehetőséggel is, hogy az előcsarnokhoz kapcsolódó rendezvénytér- aula későbbi felújítása során a két tér egybenyitásával jelentősen megnövelhető legyen egy-egy rendezvény közönséglétszáma. E két tér, az előcsarnok és az aula kapcsolata már a belépéskor is meghatározó, átfogó tér-élménnyé válva adhatna méltó, egyetemi minőségű bejárati egységet a fejlődő Miskolci Egyetemvárosnak.

Viszlai József építész vezetőtervező